2013. július 14., vasárnap

Pehelycukor

A gyermekek többsége nagyon szereti az édességet. Még régebben nem is gondoltam volna, de ma már tudom, hogy igenis vannak olyan gyerekek, akik nem.

Egy könyvben olvastam egy érdekes történetet. Gyerekekkel volt egy kísérlet, akik nagyon édesszájúak voltak. Ádámnak egy orvosi rendelő szerű váróteremben kellett várakoznia. Nem volt orvosi rendelő, mert az anyukája azt mondta ne féljen nem lesz orvos, nem lesz semmi szúrás vagy más egyéb kellemetlen dolog.

Ez így is volt. Ádám látta, hogy előtte a többi kisgyereket mindig egy barátságos kinézetű fehér köpenyes bácsi vitte el egy "titkos" szobába. Nagyon türelmetlen és kíváncsi, hogy mi fog történni. Mire végre rá került a sor, bemehetett ő is abba a szobába. A bácsi pehelycukrot akart adni a kisfiúnak (tudni kell, hogy a kedvenc édessége), de nem ám csak úgy, hogy odaadja, hanem választási lehetőségeket sorolt fel, még mielőtt kiment a másik szobába, ahol fontos dolga volt. Odatette a cukrot az asztalra a kisgyerek elé, egy kis csengőt is átadott a fiúnak, majd kiment.

Ezek közül lehetett választania a fiúnak:

1. Azonnal megehet egy pehelycukrot.
2. Kimegy a bácsi és amikor visszajön akkor két pehelycukrot is ehet.
3. Ha a kis csengővel csenget, akkor azonnal visszajön hozzá a bácsi, de akkor is csak egy pehelycukrot ehet.

Ebben egyeztek meg.
Ugyan mi lehet ilyenkor egy kisgyerek fejében. Nagyon szeretné megenni a pehelycukrot, főleg hogy imádja, de ha kicsit vár akkor kettőt is ehet. Egy után jól esne még egy (meg az egész zacskóval). :)
Várakoznia kellett az elején is, talán most is kibírja? Telik az idő, ilyenkor még egy perc is soknak tűnik.

A pehelycukor-kísérlet végeredménye, hogy a kisfiú néhány perc után csengetett...
Összegezve: az alanyok 4 évesek voltak, és átlagosan 3 percig voltak képesek várni. A gyerekek reflektív rendszere még nem fejlődött ki, ezért nagy feladat volt ez számukra. Rövid ideig tudnak valamire várni.











Játék baba "csomaggal"

Egy kislány nagyon szeret gondoskodni a játék babájáról ölelgeti, öltözteti, pelenkázza, vele alszik. Anyukája szabadidejében sokat varr és arra gondolt, hogy varr kislánya babapelenkájához egy kis "csomagot". Ezt az anyuka akkor készítette, amikor a gyermek épp aludt, és miután a kislány felkelt játszani kezdett, pelenkázta a babáját, hirtelen nagyot nézett, amikor a baba pelusában volt valami. Nagy vigyorgásba kezdett. :)
/Egy külföldi oldalon találtam./

2013. július 13., szombat

Gyönyörű gyermekrajzok 1.

Rengeteg rajzot kaptam már gyerekektől. Remek rajzokat készítenek a gyerekek, melyek színesek és ötletesek. Nem értek a gyermekrajzok elemzéséhez, de biztos nem negatív dolgot jelentenek ezek a színes művek, sok kis részletekkel...
Most néhány kedvenc rajzot szeretnék mutatni a nagycsoportosoktól. Ezeket a rajzokat nem egy kisgyerek készítette, hanem két vagy több gyerek közös munkája. :)
A képen két kisgyerek kezdte el, másnap még néhány csoporttárs is segített. Több napig készült a rajz.


Itt az elkészült rajz, az öltöző falán kapott helyet.


A következő alkotás igazából nem csak rajz, hanem asztalon papírból elkészített "épületek": templom, óvoda épülete, lakóépület.

 Szintén többen készítették:



2013. július 11., csütörtök

Szép jó reggelt Álomszuszék

Egyik óvodában ahol dolgoztam a déli pihenő után a gyerekek egymást ébresztgették, szólogatták kedves szavakkal, simogatták a még alvó társaikat, hogy ébredezzenek és közben ezt a kis népdalocskát énekelték csendesen:

Te álomszuszék, ébredj, hasadra süt a nap!
Nem hallod, nem hallod a víg kakukkokat?
Kakukk, szól már a fák alatt.

/Cifra Palota - Álomszuszék/

Egy videó:


video

2013. július 4., csütörtök

Példamutató szeretet

Interneten olvasgattam és rátaláltam erre a kis történetre:





Egy őszi hideg szeles késő délután, ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt, s hideg szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek. Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette, ám leejtette. Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye. S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette. - Mindenhol csak a gazok nőnek - mormogta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan:

- Bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.

A férfi a vállát rándítva mondta:

- Én ilyent nem kértem. Azzal bement a fűtetlen, hideg házába. Kopott kabátját hanyagul ledobva, kályhájába tüzet rakva kavargott benne a kislány mondata. - Minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe.

- Virágot nekem? Nekem? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott:

- Látom bácsi, bevitted a virágot.

- Be - válaszolta, majd elballagott. Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül, várja a kis virág, mely az ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, a férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette. Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva, Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába. Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe.

- Jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok.

- A kislány beteg lett, kórházban van - mondta a nénike - nagymamája vagyok. A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.

- Hová-hová? - szólt egy nővér.

- Egy kislányt keresek ma beteg lett.

- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.

Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából, majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.

- Köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette, a temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam. Látod? Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam, mi az, hogy szeretni, hogy néha meg kell állni, másokkal is törődni!

2013. július 2., kedd

Időtöltés a Ligetben

Ma kisétáltunk munkatársnőmmel és kislányával, Pannikával a Ligetbe. A Ligetet sokan szeretik, nekem is kedvenc helyem a városban. Nemcsak azért, mert ha az ember a Városi Strandra megy, akkor a Ligeten keresztül jut el oda, hanem a sportolóknak, lehetőséget ad a futásra a futópálya kialakításával, fiatalok és párok sétálnak a természetben, a gyerekek az erdő közepén szórakozhatnak a játszótéren.
Még mielőtt mi a játszótérre mentünk volna, elmentünk a Kurca folyó partjára (igazából nem önálló folyó, de mi mégis folyónak nevezzük) ill. Pannika a hídon szerette volna a kacsákat etetni.


A futópálya:





Megérkeztünk a játszótérre. Jómagam is nagyon szeretek játszótérre járni, persze nem játszani. :) Szeretem magam körül látni a gyerekeket, itt voltak is jócskán. Jó nézni őket, ahogy szaladgálnak, nevetnek, játszanak, barátkoznak.
Lettek is új kisbarátaink, Pannika nagyon barátkozós kislány, három kisgyerekkel is játszott.
Volt először egy testvérpár, 3 és 6 éves kislány, akik a nagypapájukkal érkeztek, majd csatlakozott egy 4 éves kisfiú is, ő anyukájával jött.
A lányok csúszdáztak, a kisfiú mindenfélét épített/alakított a homokból. Kis buckát formált, majd szedett kis gallyakat, melyeket beleállította, így készült el "anya tortája". Igazából ezután kezdődött a közös játék. A lányok is tortát készítettek, majd jöttek a jobbnál jobb ötletek.


A kisbarátokról nem készítettem képet, viszont az "alkotásokat" megörökítettem.


Nyilván ebből most semmi érdekes nem látszik, de élőben nagyon jó volt. :)



Kirándulás a Vadnyugati városba

Kirándulás 1.

Első kirándulási helyszínünk Csongrád-Bokros Vadnyugati város volt. Ide óvodás csoportok és kisiskolások is ellátogatnak és persze kisgyermekes családok is.


Nagyon kedvesen fogadtak minket, a csoport kapott egy sátorhelyiséget, ahol a gyerekek letehették a hátitáskájukat és az ebéd is ott zajlott.
A gyerekek nagyon türelmetlenek voltak, így a csoportvezetőnkkel el is indultunk első helyszínünkre, ami a

Mocsárjárás volt: Itt farönkön kell átlépkedni, úgy hogy a földre ne lépjenek le, ugyanis az a mocsár. Kis poén is került ebbe a játékba, az a kisfiú, aki véletlenül lelép adnia kell egy kislánynak egy puszit, és fordítva is ha kislány lép le akkor egy kisfiúnak ad. A csoport tagjai 21fiúból és 6lányból áll, aranyosak voltak, ahogy a játék vége igazából fogócskával végződött. Mindenki menekült a puszitól. :)


Távolugrás: Ide érdemes "játszós" ruhába jönni.
Bolhaugrás, szöcske ugrás, nyúl ugrás kenguru ugrás... szinte mindenki elérte a nyúlugrás szintjét. :)


Patkódobálás:


Egy kis szaladgálás a Vadnyugati város területén.


Aranymosás: Úgy láttam ez a rész tetszett leginkább a gyerekeknek, talán itt töltöttük el a legtöbb időt is. Volt aki nagyon beleélte magát az aranymosásba és nyakig benne volt a vízben, de ez a nap erről szólt, minden (majdnem minden) megengedett. :)
Viszont a gyerekeket nem lehet  "átverni", rájöttek ám arra, hogy a tavacskában lévő "arany" csak kis kavicsok, melyek arany színűre vannak festve. Ennek ellenére vittek haza belőle emléknek, sőt aki esetleg nem talált az kapott kedves kis társától, akinek többet sikerült szereznie.


Folytatódott a program Tomahawk dobással, labirintussal, hordó lovaglással, állatsimogatással stb.
Végezetül mindenki készíthetett magának indián fejdíszt. Egy minta volt előkészítve, melyről a gyerekek lemásolhatták a mintákat, de igazából nem nagyon volt rá szükség, nem dicsekvésből említem, de nagyon kis kreatív csoport, egyedi fejdíszek születtek.




2013. július 1., hétfő

A gyerekek és az iPhone

Óvodai ballagás után a nagycsoportos gyerekek még két hétig jöttek óvodába, mert szerveztünk nekik néhány érdekes kisebb programot.
Leültek a gyerekek körbe a szőnyegre és megkérdeztük, ki mit kapott ballagásra...
Sok érdekes, hasznos dolgot kaptak a gyerekek pl. színes ceruza, tolltartó, iskola táska... szóval iskolai eszközöket, persze más ajándékokat is felsoroltak. Nekem nagyon megdöbbentő volt, amikor azt hallottam, hogy valaki iPhone-t kapott. Kérdem én, minek egy 6-7éves kisgyereknek iPhone?
Igen, igen tudom, mert ők már a Z-generáció, beleszületnek ebbe az online világba...